Nem kell mindig beszélni

“A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom!” (Publilius Syrus)

Valami hasonló jut eszembe a mai nap vége felé …

Nem értem, hogy egyes helyzetekben, amikor az emberek már felismerték a változtatás szükségét (vagy legalábbis elismerik, hogy “rossz a helyzet’), akkor miért könnyebb időtlen időkön keresztül kattogni ugyanazon a problémán. Miért nem teszik meg az első lépést, mire és kire várnak? Miért várnak? Miért “egyszerűbb” beszélni, fontolgatni, beszélni, fontolgatni és beszélni és fontolgatni (egyre feszültebben..), mint tevékenyen belevetni magunkat a probléma megoldásába?

Fontos ugyan a tervezés és a szervezés, a lehető legtöbb információ összegyűjtése és feldolgozása, fontos a megfontoltság, de lehetnek olyan pl. krízishelyzetek, amikor a többszöri megvitatással, a probléma újból és újból történő felvetésével még nem leszünk beljebb. Sőt, megy az idő, a helyzet pedig mélyül. Ilyenkor cselekedni kell! El kell hinni, sőt akarni kell a megoldást és tenni, tenni érte!

(Sokan mondták már és valóban igaz, hogy) a sorsunk és a jövőnk csakis a mi kezünkben van!

ps: annak ismeretében, hogy mennyire fáj a torkom, ez a cím, hogy “nem kell mindig beszélni” egészen aranyos 😉

Foto: Nicola Casamassima

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s