A kis herceg gazdasága

“Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”

Szerencsés vagyok, nagyon jól megőriztem gyermeki énemet. Ma is ugyanúgy tudok lelkesedni dolgokért, mint kislány koromban. Ez történt tegnap is, amikor részt vehettem a Magyar Természetvédők Szövetsége által szervezett szakmapolitikai fórumon. A beszélgetés két témája (erőforrás kvótarendszer és kamatmentes pénzhelyettesítő) önmagában is zseniális és érdekes, az esemény pedig  az Alternatív elszámolási rendszerek és másodlagos gazdasági körök: mit adhatnak… ? címet viselte.  

“…a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat.”

Sok konferenciára, prezentációra, kerekasztal beszélgetésre jártam régebben, aztán elegem lett abból, hogy a legtöbb helyen csak beszélnek és beszélnek, felvázolnak csodálatos elméleteket, amiket aztán még statisztikai adatokkal is alátámasztanak, hogy valóban tudományosnak és hitelesnek tűnjenek. Az emberek általában imádják ezeket az eseményeket és elégedetten mennek haza, aztán nem történik semmi. Vagyis az történik, hogy “x” idő múlva jön egy következő esemény, ahol ismét el lehet mondani ugyanazt.

“Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet.”

Ez a tegnapi esemény nem ilyen volt! Zalatnay László szervezetfejlesztő tréner rövid felvezetőjét Varga István (Magyar Adófizetők Országos Szövetsége, alelnök) követte, aki a maga “pénzügyi szakember precizitásával”, ugyanakkor teljesen kézzel fogható módon felvázolt egy olyan alternatív, kamatmentes pénzhelyettesítő rendszert, mely alapjaiban tudja megváltoztatni a mai, rosszul berendezkedett globális pénzügyi rendszert, helyi szinten. Megvizsgáltuk, mennyiben más, mit tud ez a javasolt pénzhelyettesítő, a hasonló nemzetközi és hazai tervezett ill. működő rendszerek, helyi pénzek tükrében (soproni kékfrank, rábaközi tallér, stb.) és hogy, milyen hatást (megjegyzem csak pozitív hatást) gyakorol a gazdaságra és a társadalomra. A projekt azért is érdekes, mert akár a mai magyar jogi- és törvényi háttér mellett is kivitelezhető, akár már holnap elkezdhető. (Jobban mondva, nem, hogy elkezdhető, hanem tovább vihető a megvalósulás irányába.)

Ezek után Gyulai Iván, a miskolci Ökológiai Intézet igazgatója mutatott be egy alternatív, teljes mértékben lokális gazdaságra épülő, mégsem zárt gazdasági megoldást, amely mindamelett, hogy egy fenntartható gazdaság és energiaszerkezet (erőforrás kvóta) kiépítését célozza meg, még a társadalmi egyenlőtlenésgeket is hatékonyan képes kezelni. (A bemutatott projekt egyébként az ország keleti részére, konkrétan Miskolc és vonzáskörzetére van vonatkoztatva.) Miután a projekt a helyi igényeket és nem kevésbé fontos, a helyi gazdasági kulturát veszi kiindulási pontul, nagy valószínűséggel sikeresen meg is valósítható. (Ennek ellenére jelenleg még semmi garancia nincs arra, hogy az egyébként kimagaslóan magas munkanélküléségi- és bűnözési rátával jellemezhető város vezetése támogatná, még Európai Uniós támogatás mellett sem.)

Halkan jegyzem meg, hogy számomra ismét csak beigazolódott az, hogy az államra, a kormányzatra várni vagy számítani mennyire felesleges… le kell vetkőzni ezt a mentalitásbeli berögződést és elindulni egy biztos úton! Idővel talán majd ők is észbe kapnak…

Az “előadások” teljes ideje alatt aktív párbeszéd folyt a jelenlévők között és azt hiszem, hogy teljesen világossá vált mindenki számára (képviseltették magukat többek között a Jövő Nemzedék Ombudszmani Hivatal, Független Ökológiai Központ, Világfa hálózat, Inspi-Ráció Egyesület, Ökológiai Intézet, Magyar Természetvédők Szövetsége, Ökopannon), hogy a két projekt egymásba integrálásával egy olyan logikai rendszert tudunk felépíteni, amely immáron egészen konkrét válaszokat ad arra a kérdésre, hogy hogyan és milyen formában lehetséges egy teljesen más, fenntartható irányba elindítani a világunkat. Egy olyan világ irányába, ahol nem a pénzé, hanem ismét az emberé és a környezeté az irányító szerep.

“A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek. – Nekem – mondta – van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket.”

Az idézetek Antonie de Saint-Exupery: A kis herceg című könyvéből származnak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s