RIP magyar média

Image representing Facebook as depicted in Cru...

Még mielőtt eljutottam volna odáig, hogy a hétvégi történésekről és a média viszonyáról / hozzáállásáról írjak, olvastam Hargitai Lilla bejegyzését a Facebook-on. Gyakorlatilag minden benne van, amit leírhattam volna arról hogyan szűnt meg létezni a média Magyarországon – ráadásul a tőlem megszokottnál sokkal összeszedettebb és profibb módon. 😉

Egy dolgot tehetek, bemásolom ide:

“Médiával is foglalkozó szakemberként, kérlek, engedjetek meg egy szakmai posztot az elmúlt napok eseményeiről.

Úgy gondolom, az elmúlt napok eseményei média-történeti szempontból jelentős változást, mérföldkövet jelentenek. Ideje átgondolni médiaelméleti modelljeinket. Az elmúlt napokban alap-tételek dőltek meg, véglegesen.

Amikor médiáról írok, a hatályos médiatörvény szerinti média-fogalomból indulok ki: „A Magyar Köztársaságban (!) letelepedett médiatartalom-szolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékek”-re.

Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy sorra vegyem a legfontosabb változásokat.
A „kommunikációs klíma”-kutatások többnyire azzal foglalkoznak, milyennek ítéli a közönség a kommunikációs csatornákat. A környezet monitorozásakor figyelembe veszik a média változását, az emberi motivációk változását és az adott történések természetét (a történések milyen cselekvéseket váltanak ki).

1. Az Agenda Setting Theory (listába-állítás elmélete) népszerű szerint a médiának van olyan képessége, hogy a figyelmeket bizonyos témákra irányítsa. Az elmélet kritikája szerint a média nem tudja megmondani az embereknek, hogy mit gondoljanak, csupán annyi befolyása van, hogy elmondja nekik miről gondolkodjanak.
A média konkrét tudást ad átadni az adott üggyel kapcsolatosan, és növelni, elmélyíteni képes az emberek kapcsolatát az adott üggyel kapcsolatosan.
Ugyanakkor a média képes növelni (vagy a híradás hiányával csökkenteni) egy adott ügy fontosságát.

A hazai elektronikus média március 14- déltől március 15 kora délutánig az országban kialakult nyilvánvalón katasztrofális, életveszélyes helyzetet bagatellizálta, a közutakon kialakult állapotokat úgy mutatta be, mintha egy lokális közúti problémáról esne szó.
Az online tartalomszolgáltatók percről – percre tudósításai közelebb álltak a sajtó klasszikus tudósítói funkciójának megvalósításához.

A több ezer utakon rekedt ember és azok rokonainak kommunikációja illetve a közösségi oldalakon felhullámzó segély-áradat elég kritikus tömeget jelentett azonban ahhoz, hogy a média rezignált hozzáállása és a valóságban tapasztaltak közötti szakadék élesebbé váljon.

A kialakult helyzetben a média végképp vesztesévé vált az ügyek közvetítésében és tematizálásában folytatott harcban, és elvesztette korábbi vezető szerepét a tájékoztatás terén.

(Természetesen korábban is megfigyelhető volt, hogy az elektronikus média szelektíven számol be például tüntetésekről, hazai eseményekről. Az elmúlt néhány nap történései, az események pikantériája épp a katasztrófa-helyzet politikai-mentességében, így általános emberi érintettségében rejlik, s csupán a sors iróniája, hogy mindez épp a nemzeti ünnepen, a nemzeti egység kialakulásának ünnepén történt.)

2. A Dependency Theory (függőség-elmélet) kidolgozói szerint a kommunikáció és az a viselkedés, magatartás, amit a média vált ki az emberekből, függ a közösség tagjainak egymástól való függetlenségétől és függőségétől.
Az elektronikus médiától az elmélet kidolgozói szerint akkor fogadunk el (és várunk el) magyarázatokat bizonyos helyzetekről, ha bizonytalanok vagyunk, vagy kétségeink vannak. A krízis szituáció pontosan ilyen helyzet.

Bár az otthon lévő rokonok a televíziótól is várhattak információt, az utakon rekedtek pedig a rádiótól is várhattak (volna) komolyabb tájékoztatást, jellemzően a telefon, az okos-telefonokon elérhető internet jelentette a kapcsolatot a külvilággal. Vagyis a hírekhez való hozzáférés illetve a tartalom-szolgáltatás egyetlen működő módja a március 14 éjszakáját az autóban töltők számára az Internet jelentette. A közösség tagjai a közösségi hálón, elsősorban a Facebookon tudták megjeleníteni gondjaikat, ismerőseik segítségével.

3. A Cognitive Consistency Model (az állandó megismerés modellje) kidolgozói szerint jellemzően krízis-helyzetekben alakul ki, olyan kondíciók között, amikor a magatartás új tudat, vagy attitűd változásokat igényel, mielőtt általában elfogadottá válik. Az elmélet a tudás iránti folyamatos szükségletet, igényt feltételezi.

Amikor ezeket a sorokat írom, március 16-án reggel, már kezdenek megjelenni a közösségi oldalakon és blogokon az első „hazatérők” beszámolói. Ezekből világosan látszik, hogy az elektronikus média az események iránti tudás-igényt (Mi történik ott elől? Mikor szabadulunk a hó fogságából? Jön-e segíteni valaki? Hány óra múlva? Hogy osszam be a táplálékom, benzinem, stb.?) nem tudta kielégíteni.

Mi következik mindebből?
A XX. század második felében a kutatók úgy vélték, vészhelyzetben az emberek az elektronikus médiához fordulnak. Konkrétan: vész esetén a televízióból tájékozódnak, azt teszik, amit a televízió mond. Amerikai katasztrófafilmekben gyakran láthatjuk, amint az emberek körülállják a televíziót és az utolsó reménysugár a közvetítés megszűnésével alszik el.

Nos, úgy gondolom, az elmúlt nap eseményei véglegesen bebizonyították, hogy vészhelyzetben online vagyunk. Az online újságírás bizonyítottan és fölényesen nyerte az elmúlt napok tájékoztatási versenyét. A közösségi oldalak bizonyították, hogy bár az interneten legalább annyi hamis tartalom van, mint a televíziózásban, és legalább annyi “cukiság” és hatásvadász tartalom, ám a kritikus helyzetekben a fogyasztó a kézzelfogható valóságot közvetíti, és valódi hírforrásként tekint az online tudósítókra, a tartalom-megosztó és közösségi portálokra, és önmagára.

A különbség a hiteles beszámolók („Józsi”) és a hivatalos, nehezen mozduló elektronikus média beszámolói között a legkevésbé média-műveltek számára is egyértelművé vált.

Ráadásul a Facebook beszámolókat tekintve elmondható, hogy az autópályákon, hófútta utakon rekedtek tényeket közöltek, segítséget kértek, nem indulatból posztoltak. (Egyetlen kivétel talán a főnöke által telefonon kirúgott kamionos esete, ami bizonyos fokig talán érthető is). Kifejezetten jó szakdolgozatok fognak születni e posztok tartami elemzéséből: a civilek nem szidtak senkit, a felelősök viszont kritizálták az úton rekedteket.

Rendkívüli helyzetek kezeléséről a médiában egyébként rendelkezik a hatályos médiatörvény (II. § 15.pont): „az Országgyűlés, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök és a Kormány valamint törvényben meghatározott személyek és szervek – a helyzetnek megfelelő személyek és szervek -, a szükségesnek tartott mértékben kötelezhetik a médiaszolgáltatót a fennálló állapottal, helyzettel kapcsolatos közérdekű közleményeknek az általuk meghatározott formában és időben történő ingyenes közzétételére.”
A törvény e cikkelye nem ad tájékoztatást arról, hogy a médiának efféle közlemény közzétételéhez saját magától van-e joga. Úgy tűnik, az elektronikus média valamiféle engedélyre várt, így hiteles tájékoztatásra vonatkozó önmagával szemben állított erkölcsi elveit háttérbe szorította.

A tájékoztatás elmaradása a pánik-helyzet kialakulásától való félelem is motiválhatta. De a történtek hamis színben történő feltüntetése, az események, a krízis tagadása március 15-én az esti órákban is folytatódott, sőt, erősebben teret nyert (lásd. 15-i esti Híradók).

A szociálpszichológia oldaláról közelítve, voltak, akik korábban a mai állapotokat tökéletesen leíró működő modelleket dolgoztak ki. Csepely György 2003-as (!) A tartalom jelentősége az információs társadalomban című tanulmányában (RekláMérték, 2003, szeptember) ezt írta: „Az internet közvetítésével megvalósuló közlések paradoxona, hogy miközben úgy tűnik, mintha lenne formájuk, valójában formájukat vesztik, mivel kikerülnek eredeti modalitásukból. Az átváltozás radikális, miközben a lényeg ugyanaz marad, információ megy a közlőtől a befogadóhoz. Megszületik az új tartalom, melynek már nincs szüksége formára.(-) Az új tartalom természetesen semmiképpen sem azonos a régi tartalom egyik válfajával sem. A testek egymás közti viszonyában formált, egyébként formátlan tartalomhoz képest legfontosabb sajátossága, hogy nem illan el a pillanattal, hanem azonnal archiválódik, s elvben bárhol, bármikor hozzáférhetővé válik. S abszolút nem azonos a mediatizált formákon keresztül hozzáférhető tartalommal. Formátlansága okán nincs hozzákötve a közlőhöz. Bárki, bármennyit alakíthat rajta, elvehet belőle, hozzáadhat.
Szimmetrikus a viszony közlő és befogadó között, a forma fölötti uralom híján egyiknek sincs több joga az értelem megszabásához, mint a másiknak. Az új tartalom formátlansága okán egyik médiumból a másikba jár át, mindegyikben otthon van, illetve mindegyikben idegen. Nonlinearitás jellemzi. Nincs eleje, nincs vége. Nem kezdődik el, nem végződik. Örökké tart. A megismerés számára korlátlanul alakítható, csoportosítható, mindig újabb és újabb értelmekre nyit kaput.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s