Ismét K. K.

K. K. avagy Kulturális Kreatívok.

Az egyik kedvenc témám, amiről mégis közel egy éve írtam itt ezen a blogon. A hétvégén – most, hogy szabadon megtekinthető, pl közvetlenül IDE kattintva  – én is ismét megnéztem a filmet, született is nem kevés gondolatom!

Már csak azért is, mert egy olyan nehéz hét után néztem meg, amikor többször és egészen abszurd formákban szembesültem ismét vele, ahogyan az emberek (megjegyzem, itt nem szeretnék általánosítani!) levetkőzik saját emberségüket a pénzügyi (itt akár általánosíthatok is: gazdasági) problémák, nehézségek miatt. Számomra ebből a legfájdalmasabb rész mindig a szembesülés a ténnyel, hogy nem látják meg az előttük álló kihívásokban rejlő lehetőségeket…

Odáig még nem jutottam el, hogy összefoglaljam a film kapcsán született gondolataimat és érzéseimet, ezért megosztom az Inspi-ráció Blog tegnapi bejegyzését, amely szintén a film megnézése után született.  Én ajánlom a filmet mindazoknak, akik túlságosan sötétnek és kilátástalannak látják a jövőt, és mindazok számára is, akik már elindultak a “másik” irányba, de esetleg mert rögös és nehéz az út, bátorításra van szükségük!

Személy szerint engem kifejezetten inspirálóként, egy hatalmas pozitív megerősítésként érintett. Köszönöm Frigyes!

Kulturális Kreatívok, vagy Fenntartható Fejlődés Harcosok

Fogel Frigyes dokumentumfilmjét végignézve, elkezdtem gondolkozni az én dilemmáimon. Mostanában (ennek már legalább 10 éve) sokat gondolkoztam a Világ nagy dolgain, főleg azokon a jeleken amik most már azokat is megérint, akik eddig nem törődtek a jövővel. Na persze ez sem igaz, mert a saját jövőjével mindenki foglalkozik, csak az elvevők általános és több ezer éve jól berögzült gondolkodás módján. Vagyunk néhányan, akik amikor összejövünk, akkor beszélünk ezekről a dolgokról, amik a kultúránkat a szakadék szélére sodorják. Próbálunk kitalálni módszereket, projekteket arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a szükséges változtatásra. A többiekhez képes én vagyok a legszkeptikusabb, így folyamatos vívódás van bennem, hogy van-e ennek értelme? Nem túl késő-e? Van-e bármilyen esélye annak, hogy visszaforduljanak a folyamatok? Nagyon sok hasonló kérdőjel van bennem. Most már egyre több ember érzi a saját bőrén is a változásokat, de nagyon kevesen kezdenek el gondolkozni az okokról, a gyökérokokról.

Létezik-e olyan társadalom a világban, amely fenntartható? Hozhatunk-e létre kis közösségeket, amelyek önnfenntartó módon élnek?
Nagyon nehéz és bonyolult a kérdés. Ahhoz, hogy ilyen közösségek működőképesek legyenek, függetlenedniük kell a körülöttük lévő civilizációktól és azok törvényeitől. A pénz, az adó, a bankrendszer, az állam, a politika, a z érdekviszonyok, mind ellehetetlenítik a független fennmaradást. Addig, amíg ebből a pénzből kell vásárolnunk, ezeken az utakon kell járnunk, a jelenlegi megszokott kényelmet akarjuk fenntartani, és az egészségügyi szolgáltatásokat is igénybe szeretnénk venni, addig ez lehetetlennek tűnik. Ez a strukturális rabság, melyből szabadulni, csak két esetben fogunk véleményem szerint. Vagy akkor, ha mindenki egyszerre rádöbben erre és átlépjük a kerítést, vagy akkor, ha erre a körülmények rákényszerítenek. Ez utóbbi akkor következik be, ha ez az öngyilkos kultúra, ami jelenleg a világban működik, összeroskad és az új kultúra fenntartható módon indul újra a túlélő emberekkel. Van olyan veszélye is, hogy nem a „meghagyó” gondolkozású emberek élik túl az összeomlást, hanem az „elvevők”, így esélyes, hogy újra elkezdődik egy fenntarthatatlan kultúra épülése, amely megint él addig, amíg a feltételei adottak, és fel nem élik  újra a Föld erőforrásait.

Fogel Frigyes filmje erősített abban, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyunk egyedül olyan gondolkodásúak, akik felismerik az öngyilkos folyamatokat, gondolkodnak rendszerszinten és felismerik a buktatóit a jelenlegi kultúránknak. Szeretném, ha hurrikánként végigsöpörne a Világon egy Kulturális Kreatív Tündér és varázsporral meghintené ennek a 7 milliárd embernek a fejét a Fenntartható szemlélettel. A film optimista becslése szerint több mint 2 millióan vannak (vagyunk), de hát én ezt morzsának érzem. Nos a film megnézése után is megmaradt a szkepticizmusom!

Reklámok