Nem kell mindig beszélni

“A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom!” (Publilius Syrus)

Valami hasonló jut eszembe a mai nap vége felé …

Nem értem, hogy egyes helyzetekben, amikor az emberek már felismerték a változtatás szükségét (vagy legalábbis elismerik, hogy “rossz a helyzet’), akkor miért könnyebb időtlen időkön keresztül kattogni ugyanazon a problémán. Miért nem teszik meg az első lépést, mire és kire várnak? Miért várnak? Miért “egyszerűbb” beszélni, fontolgatni, beszélni, fontolgatni és beszélni és fontolgatni (egyre feszültebben..), mint tevékenyen belevetni magunkat a probléma megoldásába?

olvasásának folytatása